Herceg Erika SebzettWatch at the source

Ez voltam én : szikrázó fény egy szív alatt.

Csupa remény, mit felmart a lét, és széthasadt.

Hát így él a legjobb énem elzárva, tenger-mélyen. Túl rég, hogy felhozzam. Meg kell, hogy gyógyítsam!

A múltat, ahol balsors járt, hogy ne légy többé sebzett.

Óó, míg én a csillagokon átfutnék, és féktelenül boldog lennék. Csak annyi kell, hogy engedd!

Te árnyékban élsz, és elbújva félsz de álarcod engem titkol el.

Bár újból elkezdhetném! Fájdalmunk fénnyé tenném. Túl nagy, hogy hordozzam, meg kell, hogy gyógyítsam!

A múltat, ahol balsors járt, hogy ne légy többé sebzett.

Óó, míg én a csillagokon átfutnék, és féktelenül boldog lennék. Csak annyi kell, hogy engedd!

A múltat, ahol balsors járt, hogy ne légy többé sebzett.

Óó, míg én a csillagokon átfutnék, és féktelenül boldog lennék. Csak annyi kell, hogy engedd!

A múltat, ahol balsors járt, hogy ne légy többé sebzett.